2017. 03. 08.

MATRIARCHÁLIS, MATRILINEÁRIS TÁRSADALMAK. AHOL A NŐKET MA IS MÉLYSÉGES TISZTELET ÖVEZI

Fotó forrása - Pinterest
A khászi törzs 80 falut – 30-40 ezer főt foglal magába. Úgy is szokták őket emlegetni, mint a matrilineáris kultúra legnagyobb túlélői.
Az anyajogúság eredetét mítoszaik, legendáik és eredettörténeteik őrzik.
Egy kislány születése mindig ünnepléssel jár és, ha egy párnak nem születik lánygyermeke, akkor örökbe fogadnak.
Egyetlen nőt sem bélyegeznek meg azért, mert újraházasodik, házasságon kívül szül gyereket vagy ha úgy dönt, hogy egyáltalán nem vállal gyermeket.
A gyermekek az anyák nevét viselik, a gyermekek gondozása, óvása az anya, illetve az anyai nagymama feladata.
Az ősi vagyont a család legkisebb lánygyermeke örökli, ugyanakkor az ő felelőssége, hogy időskori szülei jólétéről gondoskodjon.
A legfőbb élő szent - az Ősanya megtestesítője. A családok életét a nők vezetik.


Karolin Klüppel berlini fotográfus két évet töltött különböző khászi családoknál Mawlynnong-ban egy pici faluban, „egy hihetetlenül tiszta, nyugodt és békés faluban”, melynek társadalmi berendezkedése igen eltérő a ma megszokottól.
Karolin a Lányok királyságának nevezi az apró települést.
Azt tapasztalta, hogy a lányok tizenéves korukig a faluban tanulnak, néhányan elmennek a fővárosba továbbtanulni, majd főiskolára járnak, vagy visszatérnek a falujukba, hogy idős szüleiket gondozzák.

A falut ma férfiak vezetik ugyan, de csak elvétve rendelkeznek saját vagyonnal. A családok vezetése továbbra is a nők feladata. Annak ellenére, hogy a férfiak gyakorta másodrendűnek érzik magukat és az egyenjogúságukért küzdenek, Karin Klüppel-t meglepte az a tisztelet, amellyel a nők felé fordulnak.

„Azt akarom, hogy mindenki megismerje azt a kultúrát, mely különbözik attól a patriarchális világtól, amelyben élünk, és azt akarom, hogy megkérdőjelezzék a jelen társadalmi berendezkedést.”

Forrás:

https://en.wikipedia.org/wiki/Matrilineal_society_of_Meghalaya
http://proof.nationalgeographic.com/2015/12/15/photographing-in-the-kingdom-of-girls/

Szumátra szigetén él a Minangakabau törzs, Indonézia legjelentősebb etnikai közössége megközelítőleg négymillió főt számlál.
A falu egy olyan egyedülálló hagyománnyal bír, mely egyesíteni igyekszik az iszlám vallás a matrilineáris és matriarchális társadalom jellemzőit, és a modern kor hatásait, ahol a nők más etnikai csoportok és kultúrák hagyományaitól eltérően különleges helyzetben vannak.
Néhány nő fejkendőt hord ugyan, néhányan csak különleges alkalmakkor veszik fel, de bárki dönthet úgy is, hogy fedetlen fővel jár.
Bár a nőtől elvárják, hogy első házasságkötésekor szűz legyen, a párkeresés, udvarlási időszak teljesen elfogadott, ahogy a válás is – ami elég gyakori jelenség, hisz a nők gazdaságilag teljesen függetlenek. A vagyon itt is anyai ágon öröklődik, a házak tulajdonosai nők.

Peggy Reeves Sanday – antropológus professzor - 1981 és 1999 között szinte évente megfordult Minangakabau-ban, hogy tanulmányozza a törzs társadalmi berendezkedését és bebizonyítsa, hogy azok a szociális értékek, melyek az egyenlőség elvét hangsúlyozzák a matriarchális hagyományok örökségből fejlődtek ki.
Bár Minangakabau-ban nem az úgynevezett női szabályok vannak érvényben, de a társadalmi
elvek és értékek – amely szerint mindkét nem közösen munkálkodik az emberek jólétének érdekében – az anyajogú társadalmak alapeszméje.

A Minangakabau-i törzs „A Természet a mi tanítónk” filozófiája, lényegesen eltér a ma érvényben lévő nyugati versenyközpontúság és uralkodni vágyás lélektelen valóságától.
Spiritualitásuk szoros kapcsolatban áll a családi életükkel. Egy mitikus istenséget az Anyakirálynőt imádják. A nőknek kötelessége gondoskodni a család jólétéről, cserébe a társadalmi berendezkedés nagyon megengedő és biztonságot nyújtó a nőket illetően.

Forrás: http://www.second-congress-matriarchal-studies.com/sanday.html   és
http://www.worldette.com/make-a-difference/care/2012/minangkabau-matriarchal-society/


A moszók közössége – Tibet határán Jünnan tartományban él.
A moszó asszonyok, a család jogos vezetői. Három generáció lányai, asszonyai élnek együtt. A társtalan férfiak együtt laknak és arra várnak, hogy a nők párjukká választják majd őket. A házasság intézményét nem ismerik, szabadon élnek és szeretnek.

„A moszók rendkívüli döntésre jutottak: nem adták fel sem a szexuális szabadságot, sem a romantikus szerelmet, sem a gazdasági biztonságot, sem a családfolytonosság eszméjét, inkább a házasság intézményét dobták sutba. Mit nyertek ezáltal? Egy olyan társadalmat, ahol a létfenntartás elemei (élelem, törődés, tulajdon, családfolytonosság) a tagokat születésüktől fogva megillető jog, s amelynek alapját az anyai kötődés képezi.”

A moszó társadalomban érvényes etikett világosan kiemeli a kor fontosságát a nemmel szemben...
Számukra a család demokratikus egység, ahol minden családtagot megillet a döntéshozatalba való beleszólás. A család fejének – a rangidős asszonynak – sincs teljhatalma a rokonai felett.
A moszók nézete szerint a család alapja – a társadalom elemi része – a kiterjedt, népes anyai ház.
… az egyetlen nép a világon, akik a házasság intézményét a család elleni támadásként értelmezik.
… eszembe jut e nép zsenialitása, hogy szabad szerelem által őrizze meg a kollektív boldogságot, melyet kíváncsi látogatók mind a mai napig megtapasztalhatnak, ahogy kéz a kézben táncolnak a moszókkal a tábortűz körül.” (Christine Methieu)

A moszókkal kapcsolatos gondolatok és idézetek forrása:
Jang Ercsö Namu – Búcsú Tóanyánktól c. könyve.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése