Mégis, rendre elgondolkodom, vajon miért tartunk még mindig ott, hogy egymást akarjuk oktatgatni nőiségről oly módon, miszerint kijelentjük a női erő az szelíd erő. És punktum.
"A nő gyengéd, de semmi esetre sem szelíd."
Clarissa Pincola Estés
Ehhez az Estés gondolathoz csak annyit lehet hozzátenni, hogy a háziállatok szoktak szelídek lenni. Azok az állatok, akiket betanítanak...betörnek.
Ha Téged a szocializációs folyamatod során sikerült megszelídíteni, vagyis betörni, és bármennyire kellemetlen is számodra felnőttként, de ebből a mintából, mégsem akarsz/mersz/tudsz kilépni, nyilván a "szelídség" és/vagy a megfelelési kényszer lesz a megalkuvásod eszköze. Számodra ez a női minta létezik, még akkor is, ha egy torzulás történt a neveltetésed során.
Ha azonban a "szelídség" - egy visszahúzódóbb, introvertáltabb, ugyanakkor gyengéd minőség- veleszületett természeted, saját belső erőközpontodból bukkan fel, tehát ebben a mintában önazonos vagy, nem lesz rá szükséged, hogy azt hangoztasd - a női erő ilyen!
Ha Te a saját természetedet éled, akkor jól érzed magad a bőrödben, és pontosan tudni fogod, hogy a világ, az emberi természet, így a nőiség is végtelenül színes, és jóval túlmutat az elmúlt korok dogmatikus elvárásain.
Amíg Artemisz nem nézi le Héra háziasszonyi voltát, férjétől való függését, amíg Héra nem kritizálja irigyen Artemiszt, addig tudni lehet, hogy mindkét Istennő a saját minőségét éli, így aztán eszük ágában sincs tanácsokat osztogatni, vagy kioktatni egymást a valódi nőiségről.
Földi viszonylatban - ha egy amazon mentalitású nő nem akar minden áron harcra lázítani, mondván törj ki a sorsodból, állj fel, alapíts céget, mert csak akkor vagy szabad és igazi nő, akkor valószínűleg harmóniában van önmagával.
Ha egy, csak a családjának élő nő nem akar meggyőzni, hogy vegyél vissza, légy alázatos, mert ez kell a férfinak, akkor valószínűleg ő is harmóniában van önnön lényével.
Tehát, amíg az archetípusok is és a halandó nők is a saját egyedi minőségüket élik, és abban jól érzik magukat, addig nincs arra igényük, hogy más értékek szerint élő nőket leszóljanak, vagy a nőiség mibenlétéről más nőket meggyőzzenek.
Szeretném még egyszer hangsúlyozni: a Kis Hableány és a Harcos Amazon archetípusa közötti skála elég széles.
Mindig lesz, aki vissza akar húzódni, aki háttérben akar maradni –
NEM AZÉRT, MERT EZT VÁRJÁK TŐLE, HANEM MERT EZ A TERMÉSZETE
– és lesz olyan, aki képtelen visszahúzódni, mert ez a minőség egyáltalán nem természete,
EHELYETT AZONBAN RENDELKEZIK SZÁMTALAN EGYÉB ÉRTÉKKEL.
Azt, hogy az illető nő helyén van-e, pontosan onnan lehet tudni, hogy nem akarja megmagyarázni, milyen a "helyes", milyen a „valódi” nőiség.
Meg kell értenünk, hogy egy sebesen változó korban élünk, ahol réges-rég megdőltek a nőről és férfiról alkotott nézetek, és ahol pontosan tudjuk, hogy ezek az átkozott korlátok mennyit romboltak nőben, férfiban, és a társadalomban egyaránt.
Azt javaslom minden nőnek – azt a minőséget élje, aki a legerősebben él benne!
Azt javaslom minden nőnek, felejtse el a sztereotípiákat!
Magam is megdolgoztam ezt a kérdést a saját lelkemben, mert volt néhány minta, amitől a hideg rázott. Nem kevés önmunkámba került, hogy megértsem, mi taszított ezekben annyira, és hogy megtanuljam a nőiség palettáján felbukkanó színeket elfogadni. Valamennyit!
Bármilyen nehéz is nekünk nőknek, de mégiscsak szembe kellene már néznünk végre azzal is, hogy
ÉRETLEN GYEREKKÉNT KEZELJÜK A FÉRFIT! EGÉSZEN ADDIG, AMÍG MEG VAGYUNK GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY A NŐ "GYENGESÉGE" A FÉRFI EREJÉNEK ZÁLOGA, ADDIG NEM TEKINTJÜK ŐT SZUVERÉN FELNŐTT LÉTEZŐNEK!
Pont úgy, ahogy egy játékban sokszor engedsz a gyermeknek "had örüljön", na pont ezt a metódust alkalmazod egy felnőtt férfivel szemben is, amikor csendben maradsz mondjuk pusztán azért, hogy érezze, érezhesse ő a "férfi".
Hát, elég abszurd! (Persze vannak férfiak, akiknek ez így kényelmesebb, de hát nekik is segíthetünk felnőni...)
Mennyire nem tudjuk elképzelni, hogy egy férfi önnön természeténél fogva is bírhat olyan belső erővel, akár egy nő!
Pedig bírhat, csak neki is – mindannyiunknak, úgy nőnek, mint férfinak - meg kell találnia a valódi természetét, ami valljuk be, egy férfi esetében is igen gyakran eltér a sztereotípiáktól.
Ha a nő, a valódi természetét éli, attól még nem kasztrál egyetlen férfit sem!!!
Nem a nők kasztrálják a férfiakat!
FELNŐTT FÉRFI ESETÉBEN A KASZTRÁCIÓT KIZÁRÓLAG ÖNMAGA VÉGEZHETI EL!
Nem attól érzi magát kasztráltnak egy férfi, mert egy "erős nővel" találkozik! Attól érzi magát kevesebbnek, hogy nem tud, de leginkább nem is akar mit kezdeni a helyzettel, a nő személyével, úgy alapvetően pedig a régi minták változásával, ehelyett a dolgok "megszokott mederbe" való visszarendeződését követeli. Ahogy egyébként néhány nő is. De erről majd egy másik cikk szól.
És hogy milyen az erős nő? Dr. Molnár Eszter szerint ilyen:
Az erős nő mer gyenge lenni, mer bízni, kitartani, ám önmagában stabil és biztos.
Az erős nő mer beengedni, kapcsolódni, nem zárkózik el és vállalja az ezzel járó konfliktusokat.
Sok férfi számára talán ijesztő, és lehet, hogy néhány nőtársam számára is...
Végül had zárjam e sorokat egy férfi szavaival:
"Egy kapcsolatban nem akarok senkinek sem a fia, sem az apja lenni."
Mi, nők is pontosan ezt szeretnénk!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése