De vigyáznunk kell! Nem követhetjük el ugyanazt a hibát, amit a férfiak elkövettek ellenünk!
A mi erőnk nem a másik nem elnyomásából táplálkozik! Nekünk saját, eredendő erőnket érdemes kiszabadítani az évezredes elfojtás, a rárakódott törmelék alól.
Nekünk magunknak - önmagunkban - kell feloldani a régi idők lenyomatait. Oldani a generációs terheket, a félelmet, a kisebbrendűséget, a dühöt, az árulást, és mindazt, ami felbukkan.
Nekünk, nőknek kell visszahoznunk azokat az értékeket, melyeknek hiánya kritikus állapotba sodorta az emberiség egészét.
Ez azonban nem az elavult, elértéktelenedett rendszer restaurációját, hanem új alapok letételét jelenti.
A velünk született spirituális énünk arra sarkall bennünket, hogy megéljük a létezés különböző aspektusait, hogy teljessé tegyük az életet, az életünket, és lényünk tiszta esszenciájával legyünk jelen. Megkönnyíthetjük a saját dogunkat, ha jóval nagyobb teret engedünk az érzéseinknek, megérzéseinknek, az alapvető női, intuitív természetünknek. Kapcsolatot ápolunk belső világunkkal, mely az öröm és jól-lét forrása. Így válunk idővel szabaddá, magabiztossá és stabillá.
A nők eredendően erőteljesek. Nem is lehet ez másként, hisz az élet hordozói, táplálói vagyunk, mégis nagyon hosszú időn át le kellett mondanunk a teremtő erőnkről, el kellett fojtanunk ösztönös, kreatív énünket.
Rumi szerint: "A nő isten fényének ragyogása; ő nem puszta teremtmény, ő olyan, mint egy Teremtő"
Lényük felfoghatatlan ajándékokat rejt magában, melyet nemcsak felfedezni érdemes, hanem bátran megmutatni a világnak.
Az önazonosság – az én megfogalmazásomban – azt jelenti, hogy az ember őszintén él. Így lehetünk szabadok, így bontakozhatnak ki értékes, mély emberi kapcsolataink, és így formálódik a lelkünk csillogó gyémánttá. Clarissa Pinkola Estés arra figyelmeztet, hogy a különböző sémáknak és elvárásoknak való megfelelés gúzsba köti egész lényünket. Egyetértek! Ha teret engedünk a megfelelésnek, mi magunk tartjuk fenn testünk, lelkünk béklyóit. Nem ez a szabadulásunk útja!
1. Ott kezdd az önazonos életet, ahol éppen tartasz!
Nem azon múlik, hány tanfolyamot végeztél, milyen papírokat szereztél, és hány képzésre, oklevélre akarsz még szert tenni vagy hányszor meditálsz egy hónapban!
A megfelelő pillanatot várni, - ez esetben – teljesen értelmetlen!
Az a pillanat ugyanis soha nem jön el… Pusztán elménk sóvárgó, biztonságot hajszoló késztetései helyezik ki valahová a jövőbe azt az idealizált, tökéletesnek tűnő pillanatot, mely valójában nem létezik. Szóval MOST! Abban az élethelyzetben találd meg az első lépéseket, amiben éppen vagy!
2. Bátorságra kell szert tenned, hogy merj kockázatot vállalni!
Senkitől nem várhatsz engedélyt! Sőt! Lesznek jó néhányan, akik minden erejükkel szeretnének majd eltántorítani. Egyszerűen azért, mert mindennemű változás kényelmetlen a számukra. Főleg a tiéd. Azt szeretnék, hogy Te is olyan légy, mint ők, vagy, mint amilyen eddig voltál. Ez a szemlélet az, amely mindent merevvé, élettelenné akar formálni.
Mert stabilitását a mozdulatlanság illúziójába helyezi.
De mi tudjuk, hogy az élet feltartozhatatlanul áramlik - szerencsére!
Az áramlás pedig változást hoz. Születést, halált/elengedést és megújulást.
3. El kell kötelezned magad az élet, - a tudatos, eleven élet - mellett!
A nő szenvedélye egész lényét betölti. Pedig generációk során át arra nevelték, hogy rettegjen a saját természetétől, szégyellje mindazt, ami benne természetszerűleg adott. Megtanították, hogy hallgasson és idomuljon.
Ebből kell kilépned! Ebből kell kilépnünk mindannyiunknak!
A patriarchális szemlélet volt az, amely azt a megfoghatatlan, vadnak és nyersnek tűnő anyagot – ami a nő eredendő lényege - olyan puhára rágta, hogy aztán könnyen hozzáidomuljon bármely más formához, és kellően kontrollálható legyen.
Idővel elveszítettük az arról való tudást, hogy képesek vagyunk a fizikai és szellemi síkokon is jelen lenni. Hogy eredendő természetünk energiát és változást teremt. Hogy a női minőségünkből fakadó természetes érzékenység, óvó és tápláló szerep szívünket és tudatosságunkat érzékennyé tette a létezés különböző szintjei iránt.
Mindez feledésbe merült, mert a túlélésért kellett küzdenünk. És sokunknak még ma is kell. Sokan közülünk még ma is erőszak és elnyomás áldozatai a családon belül és a társadalomban is. Hosszú időre elvesztünk a fájdalom és a félelem útvesztőiben.
A mindennapi élet káosza, fojtogató, monoton rohanása elvezethet bennünket egy törésponthoz. És általában ez az a pont, ahol rájövünk, nem a saját életünket éljük, és végre talán meg tudjuk fogalmazni - a szimpla vegetálásnál, másoknak való megfelelésnél sokkal többre vágyunk, és sokkal többre is vagyunk hivatottak.
Ha elköteleződünk önmagunk mellett, az átmenet ösvénye fokról fokra bontakozik ki a lépteink alatt, hogy elvigyen a tágasságba, ahol a női természet, a sok ezer éve megtagadott női erő, a szívből fakadó ősbizalom köszönthet ránk.
4. Élnünk kell a női körök nyújtotta támogató erővel!
„Fontosnak tartom, hogy beszélgessünk a problémákról, nehézségekről. Próbáljunk meg kialakítani olyan kört, ahol mi nők összejövünk, ahol meg lehet ezeket osztani, mert így sokkal könnyebb."
/Havasi Mia: Eredendő Erő – Nők a XXI. században (Gondolatok, interjúk) – részlet a Virággal készült interjúból/
Amikor stresszhatás ér bennünket bekapcsol az „üss vagy fuss” válaszadás.
Nőkben és férfiakban egyaránt jelentős hormonális változások történnek. A nők fokozott oxytocin termelése azonban az ellenséggel való harc helyett arra készteti őket, hogy védjék a gyermekeiket és más nőkkel közösséget alkossanak. Amikor összegyűlnek a nők, még több oxytocin termelődik, ami segíti a stresszel való megküzdést és a megnyugvást.
Dr. Laura Klein és Shelly Taylor kutatók, ezt a jelenséget „tend and befriend” válasznak nevezik, ami nagyjából annyit tesz, hogy „óvj és támogass”.
Ezt az óvó, támogató erőt nyújthatjuk egymásnak ma is, miközben a női körök biztonságos terében kapcsolódunk.
5. Meg kell tanulnunk kifejezni a véleményünket, az érzéseinket!
Méghozzá lehetőleg erőszakmentesen… Ez nem azt jelenti, hogy adott esetben nem kiabálhatunk egy jót, mert de! Kiabálhatunk, csak ne kizárólagosan ebből álljon az eszköztárunk.
Lehet, hogy nem leszünk majd népszerűek, de nem is ez a cél.
Nem a simulékonyság, a kimondatlan közmegegyezésen alapuló hazudozás, hanem az autentikusság képezi az emberi létezés legfontosabb alapkövét. Mert ebből a jelenlétből merítünk, ezzel a jelenléttel formálódunk és hatással vagyunk.
Ha szükséges, meghozunk egy radikális döntést, megteszünk egy radikális lépést, mert nem képviselhetünk olyan nézeteket, amelyek értékrendünkkel ütköznek.
A fenti tanácsokat megfogadva kicsit fáradságos, ám gyönyörű útra indulunk.
A felnyíló ösvényen mindannyiunknak önállóan kell végigmenni, de bármikor kérhetünk és kaphatunk támogatást! Éljünk ezzel a lehetőséggel. És most nem kizárólag egy-egy női körre gondolok – de azokra is – hanem szakértői segítségre.
Mert vannak olyan felfedezésre váró területek a lényünkben, ahol elkél a segítség, vagy ahová egyedül nem igazán tudunk belépni…
Saját belső ösvényeinken barangolva a kiteljesedünk felé haladunk, elevenné válunk, és képesek leszünk saját egyedi természetünket megélni.
Azok a nők, akik megértik a változások fontosságát, felszabadították önmagukat és ezáltal megérnek rá, képesek lesznek átvezetni a társadalmat a megújulás időszakán.
Ez pedig az egész emberiség közös érdeke.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése